be-FAGYÁS vs. CSELEKVÉS

Időről időre megkérdőjeleződhet, mennyire hiszünk saját magunkban és mennyire tudjuk álmainkba/céljainkba vetett hitünket megtartani és a megvalósulásuk érdekében erősíteni azt. Mennyire vagyunk képesek csapongó, önbántalmazó energiáinkat felismerni, megfékezni majd erőforrássá alakítani a saját javunkra?
Hogyan tudunk ilyenkor a teljes passzivitásból a cselekvés, az aktív szakasz, a haladás irányába mozdulni?

Az elbizonytalanodás pillanatában:
- öntudatlan hiedelmeink,
- bevésődéseink (magzati kori- kora gyermekkori traumák/tapasztalások) irányítanak bennünket, függetlenül attól, mi az, amit tudatos szinten gondolunk az elakadásunkról, vélt problémánkról, magunkról, vagy másokról. Felszínre kerülnek azok a hozott (öröklött) vagy tapasztalt megélési minták, amelyek már nem szolgálnak bennünket és elengedésükre várnak.
Előjön az összes "nekem akkor sem sikerült" pillanat, a csalódások, a feladások és a be nem teljesült álmokkal való szembenézés érzése.

Amikor ebben az állapotban vagyunk, a kilátástalanság és a tehetetlenség érzése gyakran vezet energiahiányhoz, az üresség érzéséhez vagy a teljes befagyás megéléséhez.

Gyakori (bántalmazó) gondolatok ebben az állapotban:
- elfogytam,
- nem akarok változtatni, nem tudok ebből a helyzetből kilépni,
- elvesztem, elbuktam,
- nem vagyok elég ehhez, nem vagyok elég jó, nincs erőm,
- nem szeretnek engem,
- nem vagyok elég fontos,
- magamra hagynak (csak magukkal törődnek)...stb.

Kapcsolódó érzelmek:
- szomorúság,
- magányosság,
- félelem,
- kétségbeesés,
- kiábrándultság,
- érdektelenség,
- fáradtság,
- reménytelenség...stb.

Sokunknak nincs viselkedési mintázata a cselekvésre, arra, hogyan lehet ezekben a helyzetekben saját erőforrásunkhoz kapcsolódva nézőpontot váltani és meglátni az aktivitási pontokat, lehetőségeket:
- mi az, amit tehetek, hogy jobban legyek? Lépésről-lépésre.
- hogyan tudom feloldani az adott ÁLLapotomat, a befagyást?
- mire van most szükségem (pl. biztonságra, kapcsolódásra, támogatásra stb.) és hogyan tudnám a szükségleteimet kielégíteni?

Amit ezekben a helyzetekben tehetünk:
- tudatosan kapcsolódjunk azokhoz az emberekhez, akik szeretnek bennünket,
- beszéljünk a felmerülő gondolatainkról,
- beszéljünk az érzéseinkről,
- vegyünk részt csoportos foglalkozáson, beszélgető körökön,
- alkalmazzunk terápiás módszereket,
- nézzük meg kedvenc mesefilmünket,
- hallgassunk olyan zenét, ami nyitogatja a szívünket és sírjunk egy óriásit (pl. https://www.youtube.com/watch?v=LWQbuJ24Wzg)
- mantrázzunk,
- énekeljünk,
- végezzünk légzőgyakorlatokat (igény szerint elküldöm az általam ismert gyakorlatokat privát üzenetben),
- menjünk a szabadba, sétáljunk,
- sportoljunk valamit (bármit).

A lehetőség ott van a cselekvésben.

Van az a helyzet, amikor annyira be vagyunk fagyva, hogy ezek egyike sem fog működni.Nem tudunk ezekhez a lehetőségekhez kapcsolódni. Ilyenkor -nálam- a megengedés, a teljes beleengedés, a megadás tud segíteni. Nagyon nehéz, mert egy kis részünk mindig küzd a "padlón levés" ellen (a túlélési ösztön mindennél erősebb) és az irányítást meg akarja tartani.
Ennek ellenére, amint beledőlök, beleengedem magam a teljes tehetetlenség és a fájdalom megélésébe, kinyílik egy kis ajtó. És amikor kinyílt, hirtelen levegőhöz jutok és képessé válok a fenti lista szerint cselekedni. :)

Végezetül,
nagy szeretettel, a remény és az újonnan megszülető erő különleges ízével küldöm az alábbi megerősítéseket az akaraterő és energia szűkében lévőknek:

Életerős vagyok.
A siker én vagyok.
Győztes vagyok.
Az öröm én vagyok.
Siker van bennem és siker vesz körül.
Amihez csak nyúlok, sikerré válik.

Tavaszra fel!! :)