be-FAGYÁS vs. CSELEKVÉS

Időről időre megkérdőjeleződhet, mennyire hiszünk saját magunkban és mennyire tudjuk álmainkba/céljainkba vetett hitünket megtartani és a megvalósulásuk érdekében erősíteni azt. Mennyire vagyunk képesek csapongó, önbántalmazó energiáinkat felismerni, megfékezni majd erőforrássá alakítani a saját javunkra?
Hogyan tudunk ilyenkor a teljes passzivitásból a cselekvés, az aktív szakasz, a haladás irányába mozdulni?

Az elbizonytalanodás pillanatában:
- öntudatlan hiedelmeink,
- bevésődéseink (magzati kori- kora gyermekkori traumák/tapasztalások) irányítanak bennünket, függetlenül attól, mi az, amit tudatos szinten gondolunk az elakadásunkról, vélt problémánkról, magunkról, vagy másokról. Felszínre kerülnek azok a hozott (öröklött) vagy tapasztalt megélési minták, amelyek már nem szolgálnak bennünket és elengedésükre várnak.
Előjön az összes "nekem akkor sem sikerült" pillanat, a csalódások, a feladások és a be nem teljesült álmokkal való szembenézés érzése.

Amikor ebben az állapotban vagyunk, a kilátástalanság és a tehetetlenség érzése gyakran vezet energiahiányhoz, az üresség érzéséhez vagy a teljes befagyás megéléséhez.

Gyakori (bántalmazó) gondolatok ebben az állapotban:
- elfogytam,
- nem akarok változtatni, nem tudok ebből a helyzetből kilépni,
- elvesztem, elbuktam,
- nem vagyok elég ehhez, nem vagyok elég jó, nincs erőm,
- nem szeretnek engem,
- nem vagyok elég fontos,
- magamra hagynak (csak magukkal törődnek)...stb.

Kapcsolódó érzelmek:
- szomorúság,
- magányosság,
- félelem,
- kétségbeesés,
- kiábrándultság,
- érdektelenség,
- fáradtság,
- reménytelenség...stb.

Sokunknak nincs viselkedési mintázata a cselekvésre, arra, hogyan lehet ezekben a helyzetekben saját erőforrásunkhoz kapcsolódva nézőpontot váltani és meglátni az aktivitási pontokat, lehetőségeket:
- mi az, amit tehetek, hogy jobban legyek? Lépésről-lépésre.
- hogyan tudom feloldani az adott ÁLLapotomat, a befagyást?
- mire van most szükségem (pl. biztonságra, kapcsolódásra, támogatásra stb.) és hogyan tudnám a szükségleteimet kielégíteni?

Amit ezekben a helyzetekben tehetünk:
- tudatosan kapcsolódjunk azokhoz az emberekhez, akik szeretnek bennünket,
- beszéljünk a felmerülő gondolatainkról,
- beszéljünk az érzéseinkről,
- vegyünk részt csoportos foglalkozáson, beszélgető körökön,
- alkalmazzunk terápiás módszereket,
- nézzük meg kedvenc mesefilmünket,
- hallgassunk olyan zenét, ami nyitogatja a szívünket és sírjunk egy óriásit (pl. https://www.youtube.com/watch?v=LWQbuJ24Wzg)
- mantrázzunk,
- énekeljünk,
- végezzünk légzőgyakorlatokat (igény szerint elküldöm az általam ismert gyakorlatokat privát üzenetben),
- menjünk a szabadba, sétáljunk,
- sportoljunk valamit (bármit).

A lehetőség ott van a cselekvésben.

Van az a helyzet, amikor annyira be vagyunk fagyva, hogy ezek egyike sem fog működni.Nem tudunk ezekhez a lehetőségekhez kapcsolódni. Ilyenkor -nálam- a megengedés, a teljes beleengedés, a megadás tud segíteni. Nagyon nehéz, mert egy kis részünk mindig küzd a "padlón levés" ellen (a túlélési ösztön mindennél erősebb) és az irányítást meg akarja tartani.
Ennek ellenére, amint beledőlök, beleengedem magam a teljes tehetetlenség és a fájdalom megélésébe, kinyílik egy kis ajtó. És amikor kinyílt, hirtelen levegőhöz jutok és képessé válok a fenti lista szerint cselekedni. :)

Végezetül,
nagy szeretettel, a remény és az újonnan megszülető erő különleges ízével küldöm az alábbi megerősítéseket az akaraterő és energia szűkében lévőknek:

Életerős vagyok.
A siker én vagyok.
Győztes vagyok.
Az öröm én vagyok.
Siker van bennem és siker vesz körül.
Amihez csak nyúlok, sikerré válik.

Tavaszra fel!! :)

                                           
                                             Nyíljon a TOROK, nyíljanak a LEHETŐSÉGEK!

Belső igazságunk kimondása tökéletesen átformálja jellemünket! – próbáld ki és figyeld meg :)

Hogyan?

1. Felismerem, hogy mi van velem.
2. Vállalom, hogy mi van velem.
3. Kimondom, hogy mi van velem.

Egyszerűnek tűnik, de amikor konfliktushelyzetben –megérintődve- vagyunk, érvelünk vagy vitázunk, valóban ezeket a pontokat követve kommunikálunk?

Ahhoz, hogy eligazodjunk saját magunkban, tudatos erőfeszítésre és gyakorlásra van szükség.
Az alábbi, gyakorlatba beépíthető formulák segíthetnek neked:

1. Vizsgáld meg azt, ahogyan egy adott helyzet kapcsán ÉRZEL – vállald, hogy így érzel és mondd ki! Ne azt mondd, amit gondolsz, mondd azt, amit érzel.
- Ebben a helyzetben csalódott vagyok.
(megszokott formula: Csalódtam benned.)
Érzéseink megismerése önmagunk teljesebb megértését vonja maga után. A megértést tudja követni az elfogadás, az elfogadás pedig nyugalmat és biztonságot teremt bennünk és körülöttünk.

2. Vizsgáld meg azt, amire egy adott helyzetben szükséged van, amire VÁGYSZ – vállald, hogy erre van szükséged és mondd ki!
- Meghallgatásra van szükségem.
(megszokott formula: Szükségem van arra, hogy figyelj rám!)

3. Követelőzés helyett fogalmazz meg könnyen teljesíthető KÉRÉSEKET- vállald fel és mondd ki!
- Kérlek, miután elmondtad, hogy mi van veled, hallgasd végig azt is, ami velem történt. (megszokott formula: Jó lenne, ha nem csak magaddal foglalkoznál.)

Fontos az, amit érzel, fontos az, amire szükséged van és jogod van kérni olyat, ami a szükségleteidet kielégíti. Így, ezzel együtt is szerethető vagy. Sőt!
Ahogy elmélyül elkötelezettségünk saját magunk vállalása (szeretete) és a tiszta kommunikáció iránt, ahogyan rutinunkká tesszük a fenti formulák használatát, egyszerre megtapasztaljuk, hogy
- teljesen más minőségben fordul felénk környezetünk,
- újfajta minőségben kapcsolódunk saját magunkhoz.

4. Feltételezések és gondolatok helyett csak a TÉNYEKET, érzéseket és szükségleteket fogalmazd meg és add tovább saját magadról, egy másik személyről, szituációról.
- XY azt mondta, hogy 20p múlva indul haza a buszunk.
(megszokott formula: XY siettetett engem.)
Amikor minősítésekkel, ítélettel, kritikával egészítjük ki a tényeket, elszigetelődünk belső lényegünktől. A túlzást és a ködösítést frusztráció követi, hiszen mindkettő hiányállapotból gyökeredzik. Az egység és az elfogadás állapotában nincs szükségünk értékelésre, ítéletekre. Nincs szükségünk arra hogy igazságot tegyünk, vagy éppen jól „megmondjuk”.

5. Tanuld meg kimondani, hogy NEM. Biztos határokkal sokkal jobban érezzük magunkat. Téves elképzelés, hogy a határaink elválasztanak bennünket másoktól. Pontosan abban segítenek, hogy egészséges kapcsolódásunk legyen másokkal.

6. Ha kimondasz valamit, gondold azt KOMOLYAN. Tegyél arról, hogy a szavaidnak legyen súlya. Egyrészt belső tartást ad, másrészt igazságunk kinyilvánításával ezt a tartást kommunikáljuk mások felé. Testtartásunk, tekintetünk és egész rezonanciánk erőről és stabilitásról árulkodik.

A torok energiaközpontja közvetlenül kihat kommunikációnk minőségére. Az alábbi megerősítő mondatokkal ezt az erőközpontodat támogathatod:
(ismételd őket lassan, hangosan, reggel és este, vagy amikor időd van)

- Fontos az, amit érzek.
- Megtanulok odafigyelni magamra és megbízni belső hangomban.
- Kimondom belső igazságomat, s tiszteletben tartom elkötelezettségemet iránta.
- Olyan őszinte vagyok, amennyire csak telik tőlem.
- Könnyedén és kellemesen megosztom az érzéseimet.
- Belső tartásom vezérel.
- Valahányszor kimondom belső igazságomat, tovább erősítem belső tartásomat.
- Továbbadom, amit érzek, anélkül azonban, hogy ráerőltetném másokra személyes felismeréseimet.
- Mások igazságát is meghallgatom, a magamét becsületesen megosztom embertársaimmal.
- Olyan ékesszólóan fejezem ki magam, amennyire csak tudom.
- Hallgatok belső igazságom szavára.
- Szavaim lelkem legmélyéről fakadnak.
- Valahányszor átesem egy erőpróbán, tovább erősödik az akaratom.